Az emberi kapcsolatokban, így a terápiában is, mely a kapcsolatokra épül, fontos a bizalom. A kliens bizalma a terapeutája felé és a terapeuta bizalma a kliensében, egyaránt. A bizalom alapja a másik ember megismerése és s vele megélt tapasztalat. Így a bemutatkozás során igyekeztem nem csak a tárgyszerű adatokra szorítkozni, hanem röviden megmutatni magamat, azt a szemléletet, amiben dolgozom, ahogyan én működöm a terápiában.
Alapvetően kíváncsi ember vagyok, szeretek új és érdekes embereket megismerni, tapasztalatokat megélni. De ugyanolyan fontos számomra, hogy megálljak, megpihenjek, szemlélődjek, lelassuljak, és így közelebb lépve a világhoz beszűkítve a fókuszt, rácsodálkozzak az apró, rohanó világunkban olykor észre sem vehető csodákra, élvezzem az általa nyújtott egyszerű örömöket. Szeretek utazni, főzni, jógázni, a barátaimmal lenni. Kipróbáltam a saslát, később megint megpróbáltam, közelebb engedtem magamhoz.
A táncot, a mozgást, az érintést – a test által közvetített információ fontosnak tartom. szavak nélkül mond el fontos dolgokat az emberről. Nem hiszem, hogy a lélektől külön választható. Egy ember története beleivódik testének minden sejtjébe, mozdulataiba. Talán azért is gondolom így, mert munkám során olyan emberekkel foglalkozom, akik különböző okok miatt elvesztették mozgási képességük egy részét, ami egyben régi, cselekvő énjük elvesztését is jelenti. Újra fel kell építeni életüket, önmagukat. Tőlük tanultam meg, hogy a jelen megélése milyen fontos, hogy az „itt és most”- ban kell teljes életet élni és a „majd akkor, ha” időszámítás hatalmas csapda lehet. Ők tanítottak meg arra, hogy a legnehezebb szituációkkal is meg lehet küzdeni, csak képesnek kell lenni szempontot váltani, átértékelni, hogy mi a fontos az életben.
A pszichológia szakot Debrecenben végeztem, a szakpszichológus diplomámat 2009-ben Budapesten szereztem. Tanulmányaim során megismerkedtem a kognitív, dinamikus és rendszerszemlélettel. Szeretek új terápiás módszereket, szemléleteket megismerni, mindegyik ad egy kis többletet, új perspektívát az emberek megértéséhez, segítéséhez.
A családterápiával közel 9 éve ismerkedtem meg önismereti csoport keretében. Fontos és izgalmas tapasztalás volt magamról és a családomról, kívülről rátekinteni arra az ismerős, mégis olykor bonyolult rendszerre, amibe születtem és amiben élek. Azóta bővítem ismereteimet és tapasztalataimat ezen a területen. Hiszek abban, hogy a család fontos erőforrás. Családterápiás munkám során az az elv vezérel, hogy a családtagok azt az energiát, melyet arra fordítottak, hogy létrehozzanak és fenntartsanak egy terméketlen és már senki számára sem kielégítő egyensúlyt, segítséggel ezt az erőt arra is felhasználhatják, hogy egy újabb, adaptívabb kapcsolati, kapcsolódási rendszert alakítsanak ki.
Terapeuta társammal is a családterápia „hozott össze” immár közel hét éve. Az Adelante Alapítvány keretei közt kezdtünk el közösen dolgozni a családokért/családokkal. Mindkettőnk számára lényeges az elfogadás, kíváncsiság, nyitottság, melyet terápiás szemléletünkben és módszerünkben is igyekszünk képviselni, megvalósítani.
Családterápiás honlapunk tervezetét látva az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen a jó terápia olyan, mint egy fotel. Egy terápiában fontos, hogy a kliens biztonságban érezze magát- ehhez egy stabil fotel kell, olyan, ami nem kemény, de nem is túl puha, hanem pont jó. Fontos, hogy megtartson, s ha kell, meg tudjak kapaszkodni benne. Rendelkezésre álljon, lehetőséget adjon, hogy megálljak, leüljek, elgondolkozzak, rátekintsek az életemre. És az is fontos, ha megtaláltam az utamat, megerősödtem és felvérteződtem, felálljak ebből a fotelből és megtegyem önálló lépéseimet, kilépve az ajtón megtaláljam helyemet a világban.
Családterápiás munkám során arra törekszem, hogy kliensek higgyenek saját erejükben, képességükben a változásra, és felállva a fotelből hatékonyabban irányítsák életüket és egészségesebb kapcsolatot építsenek ki környezetükkel.