Mráz Sándor Zoltán -Alex-
Milyen egy családterapeuta, addiktológiai konzultáns bemutatkozása? Amikor ezen gondolkodtam a következők jutottak eszembe. Legyen szakmai, hivatalos, vagy önfeltáró, bizalmat keltő, személyes, nyílt, de határokat tartó, mértéktartó, emberi vagy ideális?
Mindez egyszerre nem könnyű, hiszen olyanok olvassák majd, akiknek problémáik vannak az élettel, önmagukkal, elakadtak kapcsolataikban. Ezek megosztása, a feltárulkozás, mások közel engedése bizalmi, intim kérdés, személyes, ami sérülésekkel járhat. Ezeket fontolgatva végül úgy döntöttem, megpróbálok annyira személyes is lenni a szakmai köpönyeg alól, hogy mindkét oldal látható váljak. Úgy érzem a hitelességhez és a bizalomhoz ez jó kiindulási pont.
Apa, férj, testvérem bátyja és szüleim gyermeke, fia vagyok. Házasságban élek, egy fiúgyermek édesapja, velünk él egy kutya, egy macska és két papagáj is. Családom számomra az egyik legfontosabb érték, erőforrás, tájékozódási pont, talaj amiről el lehet rugaszkodni és ahol ki lehet nyújtózni. A családról hasonlóképpen vélekedem, mint az egészségről, vagy akár a demokráciáról. Nem egy kapott állandó valami, ami „csak úgy” rendelkezésünkre áll, hanem egy olyan aktív folyamat, entitás, amivel foglalkoznunk kell, amiért tennünk kell, azért hogy legyen.
Szeretem a virágokat, egyik hobbim a pálmák nevelése, ami talán furcsának tűnhet egy férfitől. Tudom vállalni, mint sok mást az életemből. Szívesen utazok, főként észak-afrikai, mediterrán országokba. Ezeknek a kultúráknak sokszínűsége, kavalkádja, életszemlélete mindig lenyűgöz, ilyenkor mintegy antropológus bőrébe bújva figyelem az életet, vagy leszek résztvevője rövid ideig. Egyszerűen késztetést érzek, hogy kapcsolódjak hozzá. Ami más, mint az eddig megszokott, komfortos mindennapjaim. Olyan helyeken eszem, ahol a helyiek, leülök kávézni közéjük, helyi járatokon utazom. Van hogy velük együtt ücsürgök a padon vagy csak az út szélén. Ezek utazások, emberi találkozások mindig feltöltenek, meghatározó élményekké válnak számomra. Sokat adnak, amit kincsként örzök és történetek mesélésében adom tovább. Akik kíváncsiak rá vagy ahol szükség van rá.
„Hétpróbás” családterapeutának tartom magam. Pályámat kacskaringós, tele reményekkel, tévelygésekkel, kitartással, munkával, közben számtalan utazással és megannyi állomással. Szociális területen kezdtem, egészségügyben folytattam, oktattam főiskolán, majd a civil szférában kötöttem ki. Jelenleg az Adelante Alapítvány elnöke vagyok. Dolgoztam hajléktalan ellátásban, családok átmeneti otthonában, drogambulancián, voltam drogügyi szakértő, vezettem elterelést, drogprevenciós programokat, pályázatokat írtam és azok megvalósításukban vettem részt. Szakmai életutam utóbbi leghosszabb idejét droghasználók, szenvedélybetegek pszichoszociális ellátásában, kezelésében töltöttem. Családterápiás címet a Magyar Családterápiás Egyesületnél szereztem, ezt kiegészítve, a Semmelweis Egyetemen addiktológiai konzultáns képzését végeztem el. Szociálpolitikus, szociális munkás képesítéssel és pszichiátriai és szenvedélybetegek szociális szakvizsgával is rendelkezem. Fontosnak tartom a sérülékeny, kirekesztett társadalmi csoportok problémáit, érdekérvényesítését, ezek közül a szerhasználók, szenvedélybetegekét.
Egyik meghatározó szakmai identitásom a családterapeuta. Szenvedélybeteg, nehéz sorsú, sokproblémás családokkal végzett terápiákban van nagyobb tapasztalatom, de magasabb társadalmi státuszú családokkal is foglalkoztam. Úgy látom nehézségeik hasonlóak, csak a hangok mások, a dallam gyakran ugyanaz. Terápiás munkában pszichodinamikus, strukturális, egzisztenciális, narratív, kontextuális irányzatokat ötvözöm. A hiányok mellett, a transzgenerációs erőforrásokra, kapcsolatok igazságosságára, a jogosultságok elismerésére fókuszálok, a család valamennyi tagjának egyidejű személyes igazságát igyekszem megvilágítani. Hiszem és tapasztalom, hogy mindenki képes a gyógyulásra, az önszerveződésre, a változásra (autpoézisre, enthelekheia-ra), ha az akadályok, nehézségek elhárulnak a fejlődés, a növekedés beindul. Szakmai szemléletemben, munkámban három dolgot tartok lényegesnek, ezek sorrendiségben: szakmai tapasztalat, elméleti tudás és saját élmény.
Hálás vagyok, hogy tanáraimnak, mentoraimnak tudhattam és barátságukban részesülhettem dr. Glaub Teodórának, dr. Balogh Klárinak, dr. Kelemen Gábornak.
Legalább ilyen köszönettel tartozom klienseimnek és a „kliens családoknak”, elfogadásukért, bizalmukért, hogy megosztották velem történeteiket, félelmeiket, titkaikat, kétségeiket, reményeiket, örömüket. Sokat tanulok, tanultam tőlük. Erejük, bátorságuk, őszinteségük, kreativitásuk, fordulópontjaik, megújulásuk, mind a mai napig csodálattal töltenek el.
Gacsályi Pálma
Az emberi kapcsolatokban, így a terápiában is, mely a kapcsolatokra épül, fontos a bizalom. A kliens bizalma a terapeutája felé és a terapeuta bizalma a kliensében, egyaránt. A bizalom alapja a másik ember megismerése és s vele megélt tapasztalat. Így a bemutatkozás során igyekeztem nem csak a tárgyszerű adatokra szorítkozni, hanem röviden megmutatni magamat, azt a szemléletet, amiben dolgozom, ahogyan én működöm a terápiában.
Alapvetően kíváncsi ember vagyok, szeretek új és érdekes embereket megismerni, tapasztalatokat megélni. De ugyanolyan fontos számomra, hogy megálljak, megpihenjek, szemlélődjek, lelassuljak, és így közelebb lépve a világhoz beszűkítve a fókuszt, rácsodálkozzak az apró, rohanó világunkban olykor észre sem vehető csodákra, élvezzem az általa nyújtott egyszerű örömöket. Szeretek utazni, főzni, jógázni, a barátaimmal lenni. Kipróbáltam a saslát, később megint megpróbáltam, közelebb engedtem magamhoz.
A táncot, a mozgást, az érintést – a test által közvetített információ fontosnak tartom. szavak nélkül mond el fontos dolgokat az emberről. Nem hiszem, hogy a lélektől külön választható. Egy ember története beleivódik testének minden sejtjébe, mozdulataiba. Talán azért is gondolom így, mert munkám során olyan emberekkel foglalkozom, akik különböző okok miatt elvesztették mozgási képességük egy részét, ami egyben régi, cselekvő énjük elvesztését is jelenti. Újra fel kell építeni életüket, önmagukat. Tőlük tanultam meg, hogy a jelen megélése milyen fontos, hogy az „itt és most”- ban kell teljes életet élni és a „majd akkor, ha” időszámítás hatalmas csapda lehet. Ők tanítottak meg arra, hogy a legnehezebb szituációkkal is meg lehet küzdeni, csak képesnek kell lenni szempontot váltani, átértékelni, hogy mi a fontos az életben.
A pszichológia szakot Debrecenben végeztem, a szakpszichológus diplomámat 2009-ben Budapesten szereztem. Tanulmányaim során megismerkedtem a kognitív, dinamikus és rendszerszemlélettel. Szeretek új terápiás módszereket, szemléleteket megismerni, mindegyik ad egy kis többletet, új perspektívát az emberek megértéséhez, segítéséhez.
A családterápiával közel 9 éve ismerkedtem meg önismereti csoport keretében. Fontos és izgalmas tapasztalás volt magamról és a családomról, kívülről rátekinteni arra az ismerős, mégis olykor bonyolult rendszerre, amibe születtem és amiben élek. Azóta bővítem ismereteimet és tapasztalataimat ezen a területen. Hiszek abban, hogy a család fontos erőforrás. Családterápiás munkám során az az elv vezérel, hogy a családtagok azt az energiát, melyet arra fordítottak, hogy létrehozzanak és fenntartsanak egy terméketlen és már senki számára sem kielégítő egyensúlyt, segítséggel ezt az erőt arra is felhasználhatják, hogy egy újabb, adaptívabb kapcsolati, kapcsolódási rendszert alakítsanak ki.
Terapeuta társammal is a családterápia „hozott össze” immár közel hét éve. Az Adelante Alapítvány keretei közt kezdtünk el közösen dolgozni a családokért/családokkal. Mindkettőnk számára lényeges az elfogadás, kíváncsiság, nyitottság, melyet terápiás szemléletünkben és módszerünkben is igyekszünk képviselni, megvalósítani.
Családterápiás honlapunk tervezetét látva az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen a jó terápia olyan, mint egy fotel. Egy terápiában fontos, hogy a kliens biztonságban érezze magát- ehhez egy stabil fotel kell, olyan, ami nem kemény, de nem is túl puha, hanem pont jó. Fontos, hogy megtartson, s ha kell, meg tudjak kapaszkodni benne. Rendelkezésre álljon, lehetőséget adjon, hogy megálljak, leüljek, elgondolkozzak, rátekintsek az életemre. És az is fontos, ha megtaláltam az utamat, megerősödtem és felvérteződtem, felálljak ebből a fotelből és megtegyem önálló lépéseimet, kilépve az ajtón megtaláljam helyemet a világban.
Családterápiás munkám során arra törekszem, hogy kliensek higgyenek saját erejükben, képességükben a változásra, és felállva a fotelből hatékonyabban irányítsák életüket és egészségesebb kapcsolatot építsenek ki környezetükkel.