Milyen egy családterapeuta, addiktológiai konzultáns bemutatkozása? Amikor ezen gondolkodtam a következők jutottak eszembe. Legyen szakmai, hivatalos, vagy önfeltáró, bizalmat keltő, személyes, nyílt, de határokat tartó, mértéktartó, emberi vagy ideális?
Mindez egyszerre nem könnyű, hiszen olyanok olvassák majd, akiknek problémáik vannak az élettel, önmagukkal, elakadtak kapcsolataikban. Ezek megosztása, a feltárulkozás, mások közel engedése bizalmi, intim kérdés, személyes, ami sérülésekkel járhat. Ezeket fontolgatva végül úgy döntöttem, megpróbálok annyira személyes is lenni a szakmai köpönyeg alól, hogy mindkét oldal látható váljak. Úgy érzem a hitelességhez és a bizalomhoz ez kiindulási pont.
Apa, férj, testvérem bátyja és szüleim gyermeke, fia vagyok. Házasságban élek, egy fiúgyermek édesapja, velünk él egy kutya, egy macska és két papagáj is. Családom számomra az egyik legfontosabb érték, erőforrás, tájékozódási pont, talaj amiről el lehet rugaszkodni és ahol ki lehet nyújtózni. A családról hasonlóképpen vélekedem, mint az egészségről, vagy akár a demokráciáról. Nem egy kapott állandó valami, ami „csak úgy” rendelkezésünkre áll, hanem egy olyan aktív folyamat, entitás, amivel foglalkoznunk kell, amiért tennünk kell, azért hogy legyen.
Szeretem a virágokat, egyik hobbim a pálmák nevelése, ami talán furcsának tűnhet egy férfitől. Tudom vállalni, mint sok mást az életemből. Szívesen utazok, főként észak-afrikai, mediterrán országokba. Ezeknek a kultúráknak sokszínűsége, kavalkádja, életszemlélete mindig lenyűgöz, ilyenkor mintegy antropológus bőrébe bújva figyelem az életet, vagy leszek résztvevője rövid ideig. Egyszerűen késztetést érzek, hogy kapcsolódjak hozzá. Ami más, mint az eddig megszokott, komfortos mindennapjaim. Olyan helyeken eszem, ahol a helyiek, leülök kávézni közéjük, helyi járatokon utazom. Van hogy velük együtt ücsürgök a padon vagy csak az út szélén. Ezek utazások, emberi találkozások mindig feltöltenek, meghatározó élményekké válnak számomra. Sokat adnak, amit kincsként örzök és történetek mesélésében adom tovább. Akik kíváncsiak rá vagy ahol szükség van rá.
„Hétpróbás” családterapeutának tartom magam. Pályámat kacskaringós, tele reményekkel, tévelygésekkel, kitartással, munkával, közben számtalan utazással és megannyi állomással. Szociális területen kezdtem, egészségügyben folytattam, oktattam főiskolán, majd a civil szférában kötöttem ki. Jelenleg az ADELANTE ALAPÍTVÁNY elnöke vagyok. Dolgoztam hajléktalan ellátásban, családok átmeneti otthonában, drogambulancián, voltam drogügyi szakértő, vezettem elterelést, drogprevenciós programokat, pályázatokat írtam és azok megvalósításukban vettem részt. Szakmai életutam utóbbi leghosszabb idejét droghasználók, szenvedélybetegek pszichoszociális ellátásában, kezelésében töltöttem. Családterápiás címet a Magyar Családterápiás Egyesületnél szereztem, ezt kiegészítve, a Semmelweis Egyetemen addiktológiai konzultáns képzését végeztem el. Szociálpolitikus, szociális munkás képesítéssel és pszichiátriai és szenvedélybetegek szociális szakvizsgával is rendelkezem. Fontosnak tartom a sérülékeny, kirekesztett társadalmi csoportok problémáit, érdekérvényesítését, ezek közül a szerhasználók, szenvedélybetegekét.
Egyik meghatározó szakmai identitásom a családterapeuta. Szenvedélybeteg, nehéz sorsú, sokproblémás családokkal végzett terápiákban van nagyobb tapasztalatom, de magasabb társadalmi státuszú családokkal is foglalkoztam. Úgy látom nehézségeik hasonlóak, csak a hangok mások, a dallam gyakran ugyanaz. Terápiás munkában pszichodinamikus, strukturális, egzisztenciális, narratív, kontextuális irányzatokat ötvözöm. A hiányok mellett, a transzgenerációs erőforrásokra, kapcsolatok igazságosságára, a jogosultságok elismerésére fókuszálok, a család valamennyi tagjának egyidejű személyes igazságát igyekszem megvilágítani. Hiszem és tapasztalom, hogy mindenki képes a gyógyulásra, az önszerveződésre, a változásra (autpoézisre, enthelekheia-ra), ha az akadályok, nehézségek elhárulnak a fejlődés, a növekedés beindul. Szakmai szemléletemben, munkámban három dolgot tartok lényegesnek, ezek sorrendiségben: szakmai tapasztalat, elméleti tudás és saját élmény.
Hálás vagyok, hogy tanáraimnak, mentoraimnak tudhattam és barátságukban részesülhettem dr. Glaub Teodórának, dr. Balogh Klárinak, dr. Kelemen Gábornak.
Legalább ilyen köszönettel tartozom klienseimnek és a „kliens családoknak”, elfogadásukért, bizalmukért, hogy megosztották velem történeteiket, félelmeiket, titkaikat, kétségeiket, reményeiket, örömüket. Sokat tanulok, tanultam tőlük. Erejük, bátorságuk, őszinte szembenézésük, kreativitásuk, fordulópontjaik, megújulásuk, mind a mai napig csodálattal töltenek el.