A terápiák egyik lényeges eleme a kliensek felismerésének, belátásának segítése, támogatása. Azonban előfordul, hogy az emberek jól beazonosítják viselkedésük mintáit, szenvedésük okát, és kiváltó tényezőit, az enyhülés, a kívánt cél elérése elmarad, elakad, vagy túl lassan halad. Ennek egyik lényeges oka sok esetben a felismerést követő változás hiánya, vagy annak nem megfelelő iránya, mint amit szeretnének.
A terápiás folyamatban fontos szerepe van a változásnak, változás nélkül javulás nehezen érhető el, vagy nem lesz tartós. Az a jó változás, amit tudunk irányítani, vagy fokozatosan megszerezzük felette a kontrollt. Az irányítás nélküli változás sodródás, ami bizonytalanságot, más problémákat szül. Hogy változást érjünk el, blokkolni szükséges az addigi utat, hogy változást érjünk el. Különben a nem megfelelő megoldásaink csak tovább rontanak a helyzeten, mint ahogy víz csak egyre mélyíti az utat.
A korábbi terápiás irányzatok a belátásról szólnak elsősorban, ami nem feltétlenül jelent, vagy okoz változást, vagy nem abba az irányba, amibe mi szerettük volna.
Ha az emberek nem tudják hogyan változtassanak, akkor nem tudják abbahagyni a szenvedést. Ha ugyanazt csináljuk az még nem lesz hatékonyabb, ezért fontos a hatékonyság, a változás szempontjából mindegy, hogy a héten egyszer vagy többször jönnek, ha ugyanazt csináljuk, vagy ugyanaz történik. Korábbi nehézségeik során ettől maguk is gyakran szenvednek, mintha körbe-körbe járnának, vagy labirintusból próbálnának kijutni.
Pár-és családterápiában, és szerhasználati zavarokban ezért kiemelt jelentőséget tulajdonítunk a változásnak és a változás szükséges ideig való fenntartásának. Hogy legyen változás és az a megfelelő irányba és szinten történjen. A változás négy módon érhető el, a terápiás, konzultációs folyamatban megmutatjuk ezeket, és segítünk ennek elsajátításában, alkalmazásában, hogy a kapcsolati, mentális egészség jobb legyen.